A szakácsiskolát azért végeztem el, mert mindig is szerettem a konyhában sürögni, forogni, de főleg, mert imádok enni. Talán egyszerű az indok de ez van :) Az oktatás minden egyes percét élveztem, nem volt megterhelő a tanulás, sőt talán most először igazán élveztem az iskolát. Rátaláltam magamra, megleltem azt amiben jó vagyok, amiben kiteljesedem. Tisztelem az ételt, az étkezés számomra nem csak egy mozzanat, hanem élvezet és öröm. Hiszem azt, hogy az vagy amit megeszel, tehát alapelvem a minőségi nem pedig a mennyiségi étkezés. Fontos, hogy az ételek elkészítésére is szánjunk időt, de mondjuk én sem szeretek fél napokat eltölteni egy egy fogás elkészítésével, de egy biztos, jót főzni csak szívvel lehet.
Úgy éreztem, hogy a szakácsképzés után révbe értem, de rájöttem, hogy még csak ráléptem az útra, de még nem mentem végig rajta. Gondolkoztam, hogy hogyan tovább és akkor jöttem rá, hogy nekem még képeznem kell magam.
Az utolsó pillanat..hmm ez volt a pótfelvételi...de sikerült, így hát nekikezdek az egyetemnek és 4 év múlva dietetikus leszek.
Elindulok az úton, és végigmegyek, hogy a szaktudássommal segítsem a hozzám fordulókat.
