FŰSZERda- Babér

A babér a Földközi-tenger térségében és az Atlanti-óceán mediterrán szigetein őshonos örökzöld növény. Nálunk a dézsás termesztése a megszokott-ha valakinek van terasza, vagy kertje, szerintem simán megpróbálkozhat vele- ennek az illatos és remek díszítőelemként is használt növénynek.

A babér a győzelem jelképe, melyet Apollónak a szenteltek és a szentélyeit díszítették vele. Rómában a babérkoszorú a hírnevet és az elismerést jelképezte.

Emésztést serkentő hatásárt már elég korán felismerték, mert már a középkori pazar lakomák előtt, babérlevelekben sütött fügét kínáltak.

A babértea jó emésztési zavarokra, étvágygerjesztő, a szárított termésből nyert babérolajat parfümök gyártására is felhasználják, valamint 1-2 csepp hígított (vagy mandulaolajba cseppentett) babérolaj szuper gyógyír ízületi eredetű izomfájdalmakra, gyorsítja a rándulások és ficamok gyógyulását.

Felhasználhatósága sokoldalú, mert kellemes ízt ad a káposztafélékből (karfiol, karalábé, kelkáposzta, savanyú káposzta stb.) készült ételeknek. Jól illik babételekhez, tojáshoz, paradicsomhoz, húsokhoz (hal, marhahús, vadhúsok, szárnyasok), páclevekhez, megízesít mindenféle savanyított zöldségfélét ( uborka, paprika, fejes káposzta, vegyes saláta),fűszerecetek fontos fűszere, levesekhez, mártásokhoz is adható, természetes konzerválószerként is hatásos( – a tormához hasonlóan), a francia fűszerkeverékek fontos alkotórésze, de nekem a krumplifőzelék elképzelhetetlen nélküle.

Ételek ízesítésére a friss levelek a legjobbak, de mivel ez nálunk kevésbé elérhető így szárítva is tökéletes. Aromaanyagai csak lassan szabadulnak fel, ezért - más fűszernövényekkel ellentétben – az étellel együtt kell főzni.

 

ui: a FŰSZERda egy picit téli szünetre megy, de hamarosan jövök újabb fűszerekkel

FŰSZERda- Szerecsendió

A szerecsendió, vagy népies nevén muskátdió a Banda- és a Maluku szigetekről származik, ma honos Indiában, Srí Lankán, Közép-és Dél-Amerikában. A fa nagy becsben tartott magja (a szerecsendió maga) és virága egészen a középkorig csak az arab kereskedőkön keresztül jutott el Európába. Az Indiába vezető út felfedezése és a Maluku sziget 1512-es portugál meghódításával ez a fűszer-és gyógynövény a portugálok és hollandok egyik legfontosabb kereskedelmi java lett. Nagy becsben tartották és szigorúan őrizték.

A szerecsendió a nyugati konyhaművészetben fűszerként használatos, míg Ázsiában főként gyógynövényként ismerik és főleg gyomorpanaszokra alkalmazzák. A szerecsendióval ízesített tea, segít a felfúfódásban, megszünteti a gyomorgörcsöket, enyhíti a hasmenést.

A szerecsendiókat megszárítják, majd feltörik és a magvakat mésztejbe mártják. Ez régebben a rovarok ellen védte a termést, ma már ez a minőségbiztosítás egyik módja

A mácisz a szerecsendió virága, mely a konyhában is és a gyógyászatban is használható. Olajait szappanok és parfümök készítéséhez is használják, de a likőrök előállításához is alkalmazzák.

A konyhában a dió és a mácisz is használható, előbbi nagyon jól illik a burgonyás és zöldségételekhez, én krémlevesekhez is szoktam használni, de a besamel mártás sem lenne nekem igazi nélküle. Óvatosan kell bánni vele, mert határozott íze van, ezért én apránként reszelem az ételbe.

A szerecsendió virága lényegesebben enyhébb ízű, jól harmonizál édességekkel, zöldségételekkel.

A muskátdió klasszikus karácsonyi fűszer kalácsokhoz, süteményekhez és a nemsokára nálunk is elkészülő mézeskalácshoz.

FŰSZERda- Majoranna

A majoranna vagy más néven pecsenyevirág az a zöld fűszer, amit idén nem de jövőre biztosan fogok ültetni  az ablakomba.A Földkközi-tenger térségének keleti részéből származik, ma már Dél-Európában, Észak Afrikában és Észak-Amerikában is termesztik. A görögök számára Aphrodité szent növénye volt,a boldogságot szimbolizálta így igen nagyra becsülték. A középkori gyógynövényekben jártas emberek jó néhány panaszra, de főleg náthára, fejfájásra és emésztési panaszokra ajánlották. 

Pecsenyevirág nevét valószínűleg annak köszönheti, hogy gyakran használták húskészítmények, kolbászoknak, májas hurkának az ízesítésére.

Emésztést segítő hatása miatt különösen jól illik nehezen emészthető, fűszeres fogásokhoz, egytálételekhez. Én sült krumplihoz, krumplis tésztához, májhoz és gombaételekhez használom a legtöbbször, de a kolbászokhoz készített fűszerkeverékekben például kakukkfűvel a májas hurkában is gyakran megjelenik. Mindenféle levesnek, tésztaételnek, vadhúsnak, salátáknak, tojásos ételeknek kiváló ízesítője, a mediterrán konyha főleg bazsalikommal és kakukkfűvel használja.

A majoránna leveleiből készített tea(egy teáskanál szárított majoránnát 3 percig forró vízben áztatunk, majd leszűrjük) jótékony a felső légutak meghűlése és fejfájás esetnén, friss majoránnából készíthetünk olajat úgy, hogy 4 evőkanál friss majoránnát 1 dl bázisolajjal összekeverünk, és meleg helyen egy hónapig érleljük, majd le kell szűrni, és sötét üvegben tárolni. A pocakunk köldök feletti részét bedörzsölve kiválóan megszünteti a puffadást, felfúvódást. 

FŰSZERda- Fahéj

A fahéj az egyik kedvenc fűszerem, mert ahogy megérzem az illatát, belső melegség jár át és rögtön mosolyogni kezdek. Ez a csodálatos fűszer a ceyloni fahéjfa illetve a kasszia kérgéből készül. Előbbi Srí Lankán, a Szunda-szigeteken, Nyugat - Indiában, míg utóbbi Kínában, Indiában, Jáván és Japánban fordul elő. A ceyloni fahéjfa  már az ókorban is rendkívül keresett volt Európában, a görögök és rómaiak terjesztették kereskedőútjaikon és hódító hadjárataikon. A cimetfának mindig is komoly gazdasági jelentősége volt, olyannyira, hogy 1536-ban a portugálok csak azért hódították meg Srí Lankát, hogy megszerezzék a fahéj termesztésének és forgalmazásának monopóliumát. A kétéves sarjadékok levágása után, megszabadítják a kérgétől, majd egy éjszakán át fermentálják, hogy a következő nap hozzájussanak a legaromásabb legbelső részekhez, mely a száradás alatt mindkét oldaláról összecsavarodik. Mintegy 10 darab egymásba csúsztatásával, orsók keletkeznek, melyek a további szárítás alatt nyerik el végleges színüket. A ceyloni fahéj általában rúdként kapható a kereskedelemben.

 A kassziafahéjfát a kínai mitológiában életfának tartják, a paradicsomba való bejutáskor elfogyasztott gyümölcsei a halhatatlanságot és boldogságot biztosítanak. Körülbelül 5000 éves múltra tekint vissza, sarjhajtásainak kérgét hasznosítják, mely a szárítás során a vastagabb oldaláról  összecsavarodik. Kereskedelemben őrölve és fajéjrúdként is kapható.

A két főbb variáns íze különböző: az amerikai konyhában népszerű kasszia fahéjban a csípős íz a domináns, míg az Európában ismertebb ceyloni enyhébb, pikánsabb ízű. Egészben  könnyen meg lehet különböztetni a két fajtát: a ceyloni vékonyabb (papírszerű), a kínai 1 mm-nél vastagabb és fás.

A konyhában főleg desszertekhez, befőttekhez, süteményekhez szoktam használni, imádom a fahéjas palacsintát is, de amikor nagy ritkán élmény-kávézom, akkor is szívesen szórok egy kis fahéjat a tejhab tetejére. A gyümölcsleves nem is lenne igazi fahéj nélkül, de a forralt bor és a mézeskalács sem. 

A kasszia fahéj része az öt fűszerkeveréknek, a keleti gasztronómia fűszeres húsételekhez, curryhez is előszeretettel használja csípős aromája miatt.

A gyógyászatban meghűlés esetén is alkalmazzák, segít hányinger és hasmenés esetén is, segít a reumán és felmelegíti a fázós végtagokat is (nekem is van egy lábmelegítő fahéjas krémem).

A fahéjolajat a maradék kérgek és levelek lepárlásával nyerik, és előszeretettel alkalmazzák kozmetikumokban.

FŰSZERda- Gyömbér

A gyömbért indiai hazájában évezredek óta orvosságnak és nagyra becsült fűszernek tartják, melyet valószínűleg arab fűszerkereskedők hoztak át Európába, az ókorban. Az ókori görögök emésztést elősegítő tulajdonsága miatt nagy étkezések után kenyérrel együtt ették. Ez az erős ízű, enyhén citromos illatú fűszernövény az indiai valamint a kínai konyha egyik alap fűszere, a vallásos ünnepek előtt nyersen  fogyasztják, hogy isteneiknek tetsző leheletet érjenek el.

Afrikában a férfiak körében mint afrodiziákum terjedt el, de egy régi indiai recept szerint is hatékony impotencia ellen (le kell reszelni a levét mézzel és szintén reszelt főtt tojással összekeverni, és így fogyasztani). A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítékaként használták, mert fokozza a szexuális képességeket.

Maga a növény gumós kúszógyökér, melyből további gyökértörzsek nőnek ki. Hajtásai terméketlenek, 1-1,5 magasra nőnek meg.

Gyógyhatását tekintve orvosságként az egyik legrégebben használt növény. A hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testünket, hanem a lelkünket is erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. A kínai tengerészek gyömbért rágtak tengeribetegség ellen.

A friss gyömbérből készült tea, felmelegít, segít nátha és influenza esetén is, mert mérsékli a lázat és segít elpusztítani az influenza vírusokat. A gyömbérolaj mandulaolajjal keverve kiváló a reumás, ízületi fájdalmakra.

A gyömbér kitűnően használható gyomorbántalmakra, hányingerre, emésztési problémákra is.

Ez a fűszer és gyógynövény igen sokoldalúan felhasználható a konyhában, bár Európában inkább az édességek, desszertek, péksütemények ízesítésére illetve gyömbérsör főzésére használják, általában szárított formában. Érdekessége, hogy frissen kevésbé intenzív az íze, mint megszárítva, ami azért  van, mert a gyökér erősségéért felelős anyagok a szárítás folyamata alatt fejlődnek ki teljesen. Az ázsiai konyhában találunk szuper recepteket, ahol sült zöldségekhez, hús, hal, szárnyas ételekhez, levesekhez, rizses fogásokhoz, chutneyk-hoz adják. 

Érdemes kísérletezni vele, mert valóban egyedi különleges ízt ad az ételeinknek.

FŰSZERda- Tárkony

Most, hogy beköszöntött az ősz nálunk előkerülnek szépen lassan a forró levesek az otthoni étlapról. Ennek azért is örülök, mert a kedvenc levesem a tárkonyos csirkeragu leves (annyira, hogy még a nyári esküvőnkön is az volt :) ). Szóval vissza a leveshez, illetve az egyik fontos ízesítőjéhez a tárkonyhoz. Valószínűleg a középkori keresztes lovagok hozták magukkal Európába ezt a Szibériából és Dél-Ázsiából származó növényt. Már a középkori füves könyvekben is étvágygerjesztő, izzasztó, vizelethajtó és menstruációs vérzést serkentő szerként ajánlották a más néven sárkánygyökérnek nevezett növényt.

Teája vizelethajtó, fokozza az emésztőrendszer hatékonyságát, de kismamák semmikép ne használják.

Az évelő fűszer, bokros, 50-150 centiméter magasra is megnő, júliustól szeptemberig virágzik. 

A konyhában igen sokoldalúan fel lehet használni a tárkonyt, melynek két fajtáját különböztethetjük meg, az orosz tárkony kellemesen csípősen fűszeres, a német vagy francia tárkony enyhébb, ánizsaromájú. 

Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használhatjuk. Jól illik halakhoz, mártásokhoz, tojáshoz, túróhoz, vagy mehet egy marékkal a kedvenc levesembe.

FŰSZERda- Só

„Úgy szeretem Édesapámat, mint emberek a sót!...” – hangzik el ez a mondat a népmesében és valóban a só az egyik olyan anyag mely nemcsak a konyhánkban, de az életünkben is nélkülözhetetlen. Őseink fehér aranynak nevezték, a só maga volt a hatalom és a pénz, lelőhelyeit szigorúan őrizték, nagy kincsnek számítottak. A só fizetőeszköz volt az ókorban és a középkorban is, a megbecsülését jelzi, hogy vannak olyan kultúrák ahol a vendégeket sóval és kenyérrel fogadják. /Magyarország sokáig gazdag volt sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése királyi monopólium volt,  Erdélyből tutajjal hozták le a sót Szegedig, ott raktározták, majd osztották el az országban. /

Lehet, hogy ezzel kellett volna indítani a FŰSZERdát , de a múltheti bors után mindenképpen a só következik. A sót két különböző forrásból lehet előállítani az egyik a sóbányákból való bányászása, a másik pedig a tengervízből lepárlással való kinyerése. A két só között van különbség, ezért nem mindegy, hogy melyik kerül az asztalra illetve az ételbe. A bányászott (kősó) só kizárólag nátrium-kloridból ( a többi hasznos anyagtól megfosztják) áll, ami alapvetően nem lenne akkora baj, de a gyártása során keveredik mindenféle nemkívánatos anyaggal (alumínium vegyületekkel) ami miatt csomómentes lesz ugyan, de a szervezetünknek ez nem annyira hasznos. 

A természetes tengeri só a nátrium- klorid mellett 82 féle elemet tartalmaz, ami miatt a tengeri só egy igazi adu ász a konyhában. A só származhat az Atlanti óceánból, a Földközi-tengerből is a lényeg, hogy megtalálható benne az a sok ásványi anyag és nyomelem, ami miatt egészséges. Igen,  a só egészséges és ezt büntető jogi felelősségem tudatában jelentem ki, mert ha ésszel okosan használjuk akkor az ételeink finomak, a sejtjeink pedig működőképesek lesznek. Egy embernek napi só szükséglete 3-5 gramm, na ez az a mennyiség, amit baromi könnyű átlépni-átlagban 15-20 gramm kerül az emberi szervezetbe-, de szerintem, ha kerüljük az előregyártott sz@rokat, odafigyelve főzünk akkor lehet hogy nem pont 5 grammot, de nem sokkal többet viszünk be a szervezetünkbe. A só egy trükkös anyag, mert a hiánya épp oly káros (szédülést, izomgyengeséget, extrém esetekben halált is okozhat) , mint a túlfogyasztása (magas vérnyomás).

Én egyébként mérsékelt sófogyasztó vagyok, annak ellenére, hogy sós a szám és nem édes. Az ételekbe mindig teszek, de csak éppen annyit, hogy a só kihozza és ne elnyomja az ízeket. Sóból tengeri nagy szeműt használok, van egy helyes kis őrlöm (ugyanolyan, mint a borsé) és abba töltögetem, majd őrlöm. A sót még a konyhán kívül a fürdőben is előszeretettel használom mégpedig egyszer bőrradírként(olívaolaj, reszelt narancshéj és só), másszor  szökő évente amikor fürdöm (nem nem vagyok büdös, zuhanyozni szoktam) teszek a fürdővizembe, levendulaolajjal párosítva nagyon jól relaxál.

Só nélkül az agyunk nem lenne képes gondolatok megformálására, tehát ez a bejegyzés sem született volna, tehát thx a sónak, de ettől én még az arany középút lánya maradok, sózzunk tengeri sóval és ésszel.

FŰSZERda- Bors

A fekete bors az indonéziai, malajziai térségből származik, a termesztésében ma is India és Indonézia áll az élen, de termesztik Malájziában, Thaiföldön, Vietnamban, Kínában, Madagaszkáron és Brazíliában is. Ez a világviszonylatban is leggyakrabban használt fűszert Indiában már Kr. e. 2. évezredben megemlítik és eredeti neve a Pipali is indiai eredetű. A bors Nagy Sándor hódításai révén illetve annak nyomán létrejött kereskedelmi útvonalakon került Európába, ahol nagyon hamar közkedvelt lett. A bors kereskedése az arabok kezében volt, az európai oldalon a Velencei kereskedők voltak a kizárólagos partnereik, így a bors csak a gazdagok kiváltsága volt "borsos" ára miatt. Ez az ár akkor kezdett csökkenni, amikor Vasco da Gama felfedezte az Indiába vezető tengeri utat, ekkor a bors kereskedelem a portugálok kezébe került, majd a hollandokéba, majd az angolokéba.

A bors egy évelő, trópusi lián, melyet karóra futtatnak fel és így 6 méteres, ha vadon nő elérheti a 15 métert is. Egyedülálló fűszer, mert 4 különböző színű termése van. A magok a begyűjtés időpontjától és feldolgozás módjától lesznek különböző színűek, vagyis feketék, fehérek, zöldek és pirosak. Fekete akkor lesz, ha a teljes beérés előtt szedik és szárítják, fehér ha megvárják míg teljesen beérik, narancssárga lesz és így áztatják vízben, majd a héjától elválasztják a magot, melyet a napon szárítanak. Zöld bors a teljesen éretlen, friss hámozatlan gyümölcsből, sós vagy savanyú oldatban áztatott mag. A Vörös bors pedig a teljesen érett szemek szintén sós vagy savanyú oldatban való áztatásával jön létre.

A bors az a fűszer, ami szinte minden ételben megállja a helyét, én régen őrölve használtam(hamarabb elveszti az aromáját), de aztán rájöttem, mennyivel jobb a frissen őrölt bors. Van egy szép kis borsőrlőm amiben látni lehet a szemeket és abba töltöm a vegyes színes borsot. A bors adagolásánál érdemes figyelembe venni, hogy a könnyű és/vagy világos színű ételekhez a fehér bors passzol, a zöld borsnak pedig friss, fűszeres "zöld" íze van. Én tényleg minden ételhez használom, de csak csínján, mert erős aromája miatt könnyen elnyomhatja a többi alapanyag ízét.

FŰSZERda- Kapor

A kapor vagy más néven uborka fű ma világszerte ismert, főleg Skandináviában, Nagy- Britanniában és Kelet-Európában termesztik. Az ókori egyiptomiak is gyógynövényként használták, a római arénákban a gladiátorok  kaporolajjal kenték be a testüket harc előtt, kihasználva a növény görcsoldó hatását.

Egynyári növény, márciusban kell elvetni, akkor lehet szüretelni ha a növény 30-35 cm magasra megnő.Leveleit folyamatosan lehet szedni, az első fagyig, a virágokat a virágzás kezdetén a  magokat pedig akkor kell begyűjteni, ha már megbarnultak. Nálunk a nagyszüleim kertjében van rengeteg kapor, oda járok szüretelni.

Teája vízhajtóként, illetve felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás, álmatlanság, étvágytalanság esetén jó hatású. A magjából teát főzve gyors és kellemes ellenszere a csuklásnak.

A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye, elképzelhetetlen a kovászos uborka, a túrós lepény/palacsinta, a tökfőzelék nélküle,de használhatjuk levesek, főzelékek, saláták, egyes hal-és  gombaételek, mártások, valamint a túró ízesítésére és szinte minden friss és eltett savanyúságba is alkalmazható, de én szoktam kapros-joghurtos öntetet csinálni bármilyen salátához is. Kapormártásként illetve kaporszószként remekül megy a főtt húshoz, húsgombóchoz, készítettem már párolt lazachoz is és az is nagy kedvencem, ha a héjában sült krumplit öntöm le egy kis joghurtos kapros öntettel.

FŰSZERda- Vanília

Életem első találkozása a vaníliával, kb. 5 éves koromban történt, amikor megkóstoltam életem első vanília fagylaltját.  Tudom, hogy abban az időben -és lehet, hogy bizonyos helyeken most is-nem igazi vaníliával ízesíttették a fagylaltot, de a lényeg, hogy ízlett. A vaníliás dolgokat, illatokat azóta is kedvelem, pedig őszintén szólva igazi vaníliához viszonylag ritkán jutok.

A vanília egy trópusi orchidea virágának a maghüvelye és az egyetlen az orchideák közül, aminek ehető a "gyümölcse". Először Mexikóban termesztették és használták (az azték indiánok  még fizetőeszközként is) Európába a spanyolok hozták nekünk a 16. században (gracias a mis amigos), Angliában pedig Erzsébet királyné által került az udvar által hivatalosan használt fűszerek listájára. A 19. századig a vanília kizárólag Mexikóban termett, a hollandok és franciák mindenféle furmányos módon próbálták meghonosítani, de ez nem sikerült. A trükk az volt, hogy a vaníliát kizárólag egy Mexikóban őshonos kolibrifaj tudta beporozni, ma már ezt mesterségesen is meg lehet oldani, így Mexikón kívül is termesztik. Ma a legjelentősebb termelők Madagaszkár, Indonézia, Mexikó, a Seychelles-szigetek. 

A vanília azért olyan baromi drága, mert a világ egyik legmunkaigényesebb fűszere: ültetés után  csak 3 év múlva kezd teremni, minden egyes virágot kézzel kell beporozni, ez pedig a napnak egy bizonyos órájában lehetséges. Ha eljön a szüretelés ideje, akkor egyenként leszedik a még zöld színű babhüvelyeket, először forró vízben blansírozzák (forró vízbe mártják), majd 48 órára gyapjúkendőkbe bugyolálják. Ezután kb. 6 hétig a napon szárítják, ami alatt a termés az eredeti mérete mintegy 20%-ra csökken és kialakul a jellegzetes aromája. 

A vanília segíti az emésztést, nyugtató hatású, enyhén antiszeptikus és jókedvre derít. Főleg ha a vele ízesített édességet majszoljuk/kanalazzunk. A vanília a világ minden táján kedvelt, fagylalthoz, pudinghoz, mártásokhoz, süteményekhez kiváló, érdemes lelőhelyek után kutatni, hogy eredeti vaníliával ízesítsük meg az ételünket/életünket. 

FŰSZERda- Koriander

A koriander vagy más néven cigány petrezselyem Kelet Ázsiában vadon is megterem, a Földközi tenger vidékén és Közép- Európában termesztik. Én a petrezselyem szomszédjaként az ablakban, de idén nem ez sikerült a legjobban, mert későn ültettük el és hamar eljött az idő amikor felmagosodott. Ami alapvetően nem baj, mert a magokat is szépen leszüreteltük. Annyi a titok, hogy a leveleit a virágzás előtt lehet frissen szedni, ami -a virágzás- júniustól augusztusig esedékes. (Persze a mi növényünk júniusban kezdett virágozni, ami oké, de májusban ültettük....). Ez az egynyári növény 30-70 cm magasra nő meg, íze nagyon jellegzetes, de a levelét könnyen össze lehet keverni a petrezselyemével. 

Sültek, húspácok, káposzta ételek, szószok,  kolbászok, sült húsokhoz adható, de nagyon jól illik egy keleties ízvilágú salátához.A korianderlevél közel-keleti, ázsiai konyha kedvelt fűszere, a mexikói konyha is előszeretettel használja, az egyik kedvencem a zöld paradicsomos korianderes mártogatós, vagy a kis kockára vágott paradicsom korianderrel, vöröshagymával vagy a sima tejföl korianderrel megszórva.

Ha frissen szüreteljük a leveleket akkor a főtt ételbe csak a főzés végén kell hozzáadni, a magokat célszerű mozsárban összetörni. Egészben a koriandermag elengedhetetlen kelléke a cékla, uborka vagy bármely más savanyúság alaplevének.

Ez a fűszernövény segíti az emésztést, vértisztító, C-vitaminban gazdag és vágykeltő.

Tény, hogy a leveleinek poloska illata van, és alapvetően szerintem az emberek két csoportba tartoznak: azok akik imádják és azok aki nem viselik el, de érdemes kísérletezni, mert egy kis kóstolgatás, kevergetés után mennyei ízekkel ajándékozhatjuk meg ízlelőbimbóinkat.

FŰSZERda- Bazsalikom

ÚÚÚÚ a bazsalikom a kedvenc fűszerem....

Indiából származik a németbors névre is hallgató növény, termesztik a Földközi-tenger térségében és Közép-Európában, tehát nálunk az ablakban is. Az Indiában sokra tartott, erőt adó növény régóta őshonos a térségünkben, de Közép-Európában csak a meleg fekvésű területeken és a meleg nyarakon növekszik. Mi évek óta kísérletezünk vele, de valószínű azért bénáztuk el, mert mindig hipermarketes bazsalikomot vettünk, nem kertészetben neveltet, de jövőre a kertészetbe megyünk és meglátjuk. A bazsalikom a meleg félárnyékos helyen érzi jól magát, ez nálunk a déli fekvésű ablakban meg is van, ezért az idei hipermarketes bazsalikom jól bírja magát. A növényt március-áprilisban magról kell vetni,majd május elején kb. 20cm-enként palántázni. A királyfű (a görög basileios szóból származik, mely jelentése király) egynyári növény, 15-60 cm magasra nő meg és szép fehér virágai vannak.

Ez a fűszer tényleg király, mert élénkít, segíti az emésztést, antiszeptikus, görcsoldó és lázcsillapító, étvágygerjesztő. Ha friss leveleivel bedörzsölünk egy rovarcsípést enyhíti a viszketést (tesztelve).

A bazsalikomról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni illetve írni, mert nagyon sokféleképpen fel lehet használni a konyhában és az a szerelem és összetartozás, ami bazsalikom és paradicsom között van, na az minden lány álma. 

Én fűszerezem vele a paradicsomlevest, a salátákat, beleteszem a szendvicsembe csak úgy, vagy pestót készítek belőle, fokhagymával olívaolajjal, vagy valamilyen hús páclevében teszem, kiváló a halakhoz, a túróba, de a bruschetta is elképzelhetetlen nélküle, amit ugye nem csak én tudok bármikor felfalni.

Ha friss leveleket használok  a meleg ételhez, akkor csak a főzés legvégén teszem bele, hogy ne veszítse el az aromáját.

FŰSZERda- Rozmaring

A rozmaring más néven antosfű a Földközi-tenger vidékén honos, és szinte bizonyos, hogy ennek a gyógy-és fűszernövénynek van a legnagyobb hagyománya. Gyógynövényként már a Kr. u. 1. században megérkezett a kertjeinkbe, csokrokba kötve a menyasszonyi, illetve esküvői csokrok díszítője volt, mert úgy tartották, hogy ez a növény az élet szimbóluma és elűzi a rossz szellemeket.

Örökzöld, bokros cserje, mely 30-150 cm magasra nő, ágai szétágaznak és vékony, tűszerű szürkés zöldes levelekkel. Az egész növénynek, erős, aromás illata van, ha valahol (mondjuk egy nyaralás alkalmával, valamilyen mediterrán városkában) elmegyünk egy rozmaring bokor mellett és egy picit megmorzsoljuk a levelét, rögtön érezni fogjuk ezt a markáns, de szerintem annál kellemesebb illatot. Nálunk a rozmaring a kakukkfűvel költözött össze egy balkonládába,nagyon jól bírja a meleget és a napsütést.

A rozmaring segíti a vérkeringést és a vérellátást, ezért kismamáknak nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott, mert vérzést okozhat a méhben. De ha valaki nem vár babát akkor nyugodtan fűszerezheti vele az ételeit, mert amellett, hogy nagyon finom, segíti az emésztést, szíverősítő, gyulladásgátló és fájdalomcsillapító. Elég markáns íze miatt óvatosan kell bánni vele, de erre idővel ráérez az ember és a folyamatos kóstolás, illatolás is segít a megfelelő íz elérésében. Ez a fűszernövény kiváló kiegészítője bárány, sertés vagy csirkehúsnak( van, hogy úgy készítem  a grillcsirkét, hogy csak belemasszírozok egy kis sót, borsot és összetépkedett rozmaringleveleket- és isteni lesz), levesekbe, egytálételekbe. Én szoktam bármilyen husihoz pácba is rakni, mondjuk egy kis fokhagymával, olajjal, citromhéjjal és egy kis citromlével, sóval borssal. Krumplihoz is adhatjuk, de én mondjuk hideg salátákhoz nem használom, nekem ahhoz túl erőteljes az íze.

A rozmaring leveléből készített rozmaringolaj hatékonyan csökkenti az ízületi/izom vagy reumás panaszokat és remek masszázsolaj.

FŰSZERda- Oregánó

A közönséges szurokfű vagy közismert nevén az oregánó már az ókori Egyiptomban is ismert volt, köhögéscsillapítóként használták, de szerepel a középkori füveskönyvben is, mint értékes gyógy-és fűszernövény. Állítólag visszaadja az életkedvet és felvidít, ezért keverték a mezei munkások ételébe, hogy frissen és vidáman végezzék a munkájukat. Lehet benne valami, mert az oregánóval fűszerezett étel nagyon finom és kinek ne lenne jó kedve, ha egy jót evett? 

Egész Európában ismert, de főleg a mediterrán konyhára jellemző, ez a természet antibiotikumának is nevezett növény. Gyulladáscsökkentő timolt tartalmaz, teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító hatású,illóolaj tartalma miatt köptető és enyhén görcsoldó hatású, keserű anyagai segítik az emésztést, jótékonyak gyomorrontás, felfúvódás és mindenféle alhasi problémák esetén. Leveleiből és virágaiból nyert olaja külsőleg alkalmazva enyhíti az asztmát, az ízületi gyulladást és izomfájdalmat.

Nekem nincs oregánó az ablakkertemben, de jövőre mindenképpen ültetni fogok, addig is marad a szárított felhasználás. Ez a csodás fűszernövény kiváló  a paradicsomos ételekben például pizzaszószba, vagy melegszendvicskrémbe, de fűszerezhetünk vele padlizsánt is (például:darált hússal töltött reszelt sajttal megszórt padlizsán), csirkét, bárányt, darált húst, de a görög saláta elengedhetetlen ízesítője.

FŰSZERda- Kakukkfű

A kerti kakukkfű vagy más néven pecsenyefű évezredek óta ismert a Földközi -tenger egész vidékén. A görögök és rómaik szerint erősítő, bátorító hatása van, de ételeiket is fűszerezték vele. A növényt a Benedek-rendi szerzetesek hozták magukkal Közép-Európába, ahol hamar megtalálta a helyét a kolostorok kertjeiben és a paraszti udvarokban. Ez a gyógy- és fűszernövény szereti a napfényt és jól tűri a szárazságot, nálunk a rozmaring párja  a balkonládában és nagyon szeretnek együtt-illetve velünk élni, mert az ablakunk nyugati fekvésű, így egész délután süti a nap.

A kakukkfűnek antiszeptikus hatása van, csillapítja  a köhögési ingert, nyákoldó és segíti az emésztést, mindamellett, hogy remekül lehet használni, szinte minden ételhez. Mindenféle húshoz illik, én legtöbbször csirkéhez használom, vagy tepsis sült burgonyához, de tökéletes bármilyen paradicsomos ételhez is, pizzaszószba, vagy melegszendvicskrémbe, de tettem már fasírtba is. Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét.

A pecsenyefű olyan fűszernövény, melyet kitűnően lehet szárítani, mert a szárítás közben az aromája nem vész el, hanem intenzívebbé válik. Én úgy szoktam csinálni, ha mondjuk túl sokat vágok le belőle, vagy a piacon többet vettem a kelleténél, hogy egy papírtörlőbe teszem a mikró tetejére és hagyom, hogy megszáradjon, majd a leveleket leszedem a szárról és már kész is a szárított kakukkfű.

FŰSZERda- Metélőhagyma

A metélőhagyma, vagy más néven snidling/pázsithagyma az ókorban még ismeretlen volt Európában, de 1200 körül Itáliában kezdődött a termesztése és nagyon gyorsan teret nyert a konyhában. Ez a hagymafélék családjába tartozó fűszer-és gyógynövény B-és C vitamint, kalciumot és káliumot is tartalmaz a kén tartalmú illóolajok mellett. Enyhe hagymaaroma jellemzi, étvágygerjesztő és emésztést segítő hatása miatt is kedvelt. A petrezselyem mellett másik nagy kedvencem, egész évben elérhető, enyhébb az íze mint a vöröshagymáé, nagyon jól feldob mondjuk egy salátát, vagy túróba teszem és kész is a vacsora. Tojásételekhez is kiváló, de az is előfordult már, hogy csak lenyisszantottam és beletettem a szendvicsembe.

Ha meleg ételhez használom, akkor mindig a főzés végén adom hozzá. A kis panelkertemben egy cserépben lakik a metélőhagyma, világos, de nem túl meleg helyen tartom. Nagyon könnyű "termeszteni", télen is hozzáférhető, olcsó vitaminforrás. 

FŰSZERda - Pertezselyem

A petrezselyem az ernyősvirágzatúak családjába tartozó gyógy- és fűszernövény, mely eredetileg a Földközi-tenger térségében és Közép Ázsiában volt honos, de mára világszerte elterjedt. Az ókorban az öröm és ünnepélyesség szimbóluma volt, napjainkban a konyhán kívül a lánybúcsúk egyik elengedhetetlen kelléke.

Két alaptípusa van: a kerti vagy levél petrezselyem és a gyökérpetrezselyem. Az előbbinek vékony gyökere van, utóbbinak vastag húsos a gyökere és a zellerhez hasonlóan fel is lehet használni (ez a fehérrépa vagy gyökér, de mindkét elnevezés helytelen, de szerintem mindenki így ismeri). Mindkét fajta leveleit használhatjuk az ételeink ízesítéséhez. Az a nagyon szuper, hogy a termesztéséhez nem kell kiskert, egy balkonládában is nevelgethető a levélpetrezselyem, nekem a korianderrel osztozik egy ládán. A friss leveleket folyamatosan lehet szedni és szerintem nincs olyan étel amin egy kis petrezselyem ne dobna, ha másként nem díszítésként. Nagyon sokféleképpen lehet használni, túróba egy kis metélőhagymával isteni vacsora, levesekbe, főzelékekbe, fasírtba, salátába, de én még a szendvicsembe is beleteszem annyira szeretem. 

A petrezselyem illóolajai vizelethajtó és menstruációt valamint a méh összehúzódásait segítő hatású (emiatt a kismamáknak mellőzniük kell), szülés után segíti a tejképződést, a levelekből készült tea tisztítja  a gyomrot és a beleket. Nyersen a legegészségesebb, gazdag A,-B-,C,-és E vitaminban, folsavban és ásványi anyagokban, ha meleg ételhez használom akkor csak a főzés végén adom hozzá, így igyekszem minimalizálni a tápanyag veszteséget és maximálni az ízt.

FŰSZERda

A FŰSZERda a saját kezdeményezésem és arról fog szólni, illetve mától arról szól, hogy minden héten szerdán bemutatok egyet a fűszerekből, zöld fűszerekből, azért, hogy minél többen megismerjük, megismerjétek, szeressétek és legfőképpen használjátok. Hogy ez miért fontos? Azért, mert jó ételt csakis jó alapanyagból lehet készíteni és mi lehetne jobb alapanyag a kívánt íz eléréséhez, mint egy csokor friss (de lehet szárított is) mindenféle adaléktól mentes, illatos fűszer?