FŰSZERda- Babér

A babér a Földközi-tenger térségében és az Atlanti-óceán mediterrán szigetein őshonos örökzöld növény. Nálunk a dézsás termesztése a megszokott-ha valakinek van terasza, vagy kertje, szerintem simán megpróbálkozhat vele- ennek az illatos és remek díszítőelemként is használt növénynek.

A babér a győzelem jelképe, melyet Apollónak a szenteltek és a szentélyeit díszítették vele. Rómában a babérkoszorú a hírnevet és az elismerést jelképezte.

Emésztést serkentő hatásárt már elég korán felismerték, mert már a középkori pazar lakomák előtt, babérlevelekben sütött fügét kínáltak.

A babértea jó emésztési zavarokra, étvágygerjesztő, a szárított termésből nyert babérolajat parfümök gyártására is felhasználják, valamint 1-2 csepp hígított (vagy mandulaolajba cseppentett) babérolaj szuper gyógyír ízületi eredetű izomfájdalmakra, gyorsítja a rándulások és ficamok gyógyulását.

Felhasználhatósága sokoldalú, mert kellemes ízt ad a káposztafélékből (karfiol, karalábé, kelkáposzta, savanyú káposzta stb.) készült ételeknek. Jól illik babételekhez, tojáshoz, paradicsomhoz, húsokhoz (hal, marhahús, vadhúsok, szárnyasok), páclevekhez, megízesít mindenféle savanyított zöldségfélét ( uborka, paprika, fejes káposzta, vegyes saláta),fűszerecetek fontos fűszere, levesekhez, mártásokhoz is adható, természetes konzerválószerként is hatásos( – a tormához hasonlóan), a francia fűszerkeverékek fontos alkotórésze, de nekem a krumplifőzelék elképzelhetetlen nélküle.

Ételek ízesítésére a friss levelek a legjobbak, de mivel ez nálunk kevésbé elérhető így szárítva is tökéletes. Aromaanyagai csak lassan szabadulnak fel, ezért - más fűszernövényekkel ellentétben – az étellel együtt kell főzni.

 

ui: a FŰSZERda egy picit téli szünetre megy, de hamarosan jövök újabb fűszerekkel

FŰSZERda- Csillagánizs

A csillagánizs Kínában már 5000 éve nagyra becsült gyógy-és fűszernövény volt, Európába lényegesen később került be. A 16. században egy angol tengerész (Sir Thomas Cavendish) a Fülöp szigetekről hozta magával. A 17. században egyre inkább ismerté vált Európában, a cári udvarban például a tea ízesítésére használták. 

A csillagánizs Kínában és Vietnamban őshonos örökzöld fa, csillag alakú a gyümölcse, amit szárított formájában fűszerként használunk. Ma főleg Kínában, Japánban, Laoszban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában és Jamaicában termesztik.

A csillagánizst a hagyományos kínai orvoslás  elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére ajánlja, görcsoldó hatása miatt. Szélhajtó, ízjavító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. A tamiflu nevű influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a növényből is előállítható sikimisav. Ezért előfordult, hogy 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizsból, mert belőle állították elő az akkor kitört influenzajárvány elleni gyógyszert.

Teája enyhíti az alhasi fájdalmakat, gyomor -és bélproblémák esetén. Olaja számos köhögés elleni szirup része. Keleten a még éretlen gyümölcsöket szájszag ellen rágcsálják.

A terméséből, leveleiből nyert olajat, az anetholt ánizslikőrök és ánizsos cukorkák készítéséhez használják.

A kínai és vietnami konyhában a csillagánizzsal szárnyas-és halételeket is fűszereznek, és része az ötfűszer-keveréknek is. A nyugati konyhában a csillagánizst egészben, vagy őrölve, főleg karácsonyi süteményekhez, illetve forralt borhoz (én is ahhoz szoktam használni) adják. Remekül illik a szilvalekvárhoz, a csak almabefőtthöz, vagy pudinghoz.

Én az adventi készülődés során nem csak az ételek, illetve italok készítéséhez használom, hanem a gyönyörűséges formája és illata miatt az asztal és egyéb díszek elengedhetetlen darabja.

FŰSZERda- Szerecsendió

A szerecsendió, vagy népies nevén muskátdió a Banda- és a Maluku szigetekről származik, ma honos Indiában, Srí Lankán, Közép-és Dél-Amerikában. A fa nagy becsben tartott magja (a szerecsendió maga) és virága egészen a középkorig csak az arab kereskedőkön keresztül jutott el Európába. Az Indiába vezető út felfedezése és a Maluku sziget 1512-es portugál meghódításával ez a fűszer-és gyógynövény a portugálok és hollandok egyik legfontosabb kereskedelmi java lett. Nagy becsben tartották és szigorúan őrizték.

A szerecsendió a nyugati konyhaművészetben fűszerként használatos, míg Ázsiában főként gyógynövényként ismerik és főleg gyomorpanaszokra alkalmazzák. A szerecsendióval ízesített tea, segít a felfúfódásban, megszünteti a gyomorgörcsöket, enyhíti a hasmenést.

A szerecsendiókat megszárítják, majd feltörik és a magvakat mésztejbe mártják. Ez régebben a rovarok ellen védte a termést, ma már ez a minőségbiztosítás egyik módja

A mácisz a szerecsendió virága, mely a konyhában is és a gyógyászatban is használható. Olajait szappanok és parfümök készítéséhez is használják, de a likőrök előállításához is alkalmazzák.

A konyhában a dió és a mácisz is használható, előbbi nagyon jól illik a burgonyás és zöldségételekhez, én krémlevesekhez is szoktam használni, de a besamel mártás sem lenne nekem igazi nélküle. Óvatosan kell bánni vele, mert határozott íze van, ezért én apránként reszelem az ételbe.

A szerecsendió virága lényegesebben enyhébb ízű, jól harmonizál édességekkel, zöldségételekkel.

A muskátdió klasszikus karácsonyi fűszer kalácsokhoz, süteményekhez és a nemsokára nálunk is elkészülő mézeskalácshoz.

FŰSZERda- Levendula

Kisebb koromban nem nagyon rajongtam a levendula illatáért, de úgy látszik, ez is azon dolgok közé tartozik amihez fel kell nőni. Ma már az egyik kedvenc illatom, nagyon szeretem a levendulás habfürdőket, teljesen ellazulok bennük. Most, hogy felidéztem a habfürdőt, azt hiszem ha bemutattam a levendulát megyek is a kádba.

A levendula kellemes, friss, tiszta illata miatt már az ősidők óta nagyon kedvelt növény, az ókori, görögök, rómaiak és arabok is felhasználták például tisztálkodó szerek készítéséhez. A középkortól egyetlen kolostorkertből sem hiányozhatott ez a gyógynövény.

"Magyarországra az 1920-as évek közepén Bittera Gyula –korának neves gyógynövényszakértője- telepítette az első levendula ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal.  Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény telepítés. A tihanyi apátságtól bérelt egy területet, ezen próbálkozott meg francia mintára a levendula termesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhető, a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett."*

A levendula nyugtató hatású, segíti a pihenést, serkenti az emésztést, antibakteriális, a nyári hónapokban, folyamatosan lehet szedni, levelei és virága frissen és szárítva is hasznosítható. A friss virágokból lepárlással nyerik ki a levendulaolajat, melyet a szépségipar a parfümkészítésben használ fel. 

Ha levendula virágját, vagy leveleit megdörzsöljük hosszú ideig a  kezünkön marad a friss, aromás, de mégis kellemes illata. Ha egy csokorral a nappaliba kerül, akkor a kellemes illata belengi az egész lakást a molyok, tetvek, szúnyogok és rovarok szomorúságára, mert azokat elűzi.

Fűszernövényként dél-Franciaországban kedvelt, de egyébként nem annyira széles körben használt, pedig levelei különleges ízt kölcsönöznek a grillezett húsoknak, zsenge hajtásait bele lehet tenni salátába, de érdekes ízkombináció adhat, ha a halak mellé párosítjuk.Óvatosan kell adagolni, mert igen karakteres az íze, így könnyen uralhatja az étel ízét, vagy rosszabb esetben keserűvé is teheti azt. Szuperül passzol az édességekhez, lekvárokhoz, nekem a nagy kedvencem a levendulás csoki. A másik levendula favoritom a habfürdő és a csoki mellett a levendulavirág tea, amely kellemesen megnyugtat, ha esetleg elgurul a gyógyszerem. Mostanában fedeztem fel a levendula mézet, mely isteni finom, és egészséges, így érdemes a kipróbálásra.

(*forrás: tihanyilevendulapalanta.hu)

FŰSZERda- Majoranna

A majoranna vagy más néven pecsenyevirág az a zöld fűszer, amit idén nem de jövőre biztosan fogok ültetni  az ablakomba.A Földkközi-tenger térségének keleti részéből származik, ma már Dél-Európában, Észak Afrikában és Észak-Amerikában is termesztik. A görögök számára Aphrodité szent növénye volt,a boldogságot szimbolizálta így igen nagyra becsülték. A középkori gyógynövényekben jártas emberek jó néhány panaszra, de főleg náthára, fejfájásra és emésztési panaszokra ajánlották. 

Pecsenyevirág nevét valószínűleg annak köszönheti, hogy gyakran használták húskészítmények, kolbászoknak, májas hurkának az ízesítésére.

Emésztést segítő hatása miatt különösen jól illik nehezen emészthető, fűszeres fogásokhoz, egytálételekhez. Én sült krumplihoz, krumplis tésztához, májhoz és gombaételekhez használom a legtöbbször, de a kolbászokhoz készített fűszerkeverékekben például kakukkfűvel a májas hurkában is gyakran megjelenik. Mindenféle levesnek, tésztaételnek, vadhúsnak, salátáknak, tojásos ételeknek kiváló ízesítője, a mediterrán konyha főleg bazsalikommal és kakukkfűvel használja.

A majoránna leveleiből készített tea(egy teáskanál szárított majoránnát 3 percig forró vízben áztatunk, majd leszűrjük) jótékony a felső légutak meghűlése és fejfájás esetnén, friss majoránnából készíthetünk olajat úgy, hogy 4 evőkanál friss majoránnát 1 dl bázisolajjal összekeverünk, és meleg helyen egy hónapig érleljük, majd le kell szűrni, és sötét üvegben tárolni. A pocakunk köldök feletti részét bedörzsölve kiválóan megszünteti a puffadást, felfúvódást. 

FŰSZERda- Fahéj

A fahéj az egyik kedvenc fűszerem, mert ahogy megérzem az illatát, belső melegség jár át és rögtön mosolyogni kezdek. Ez a csodálatos fűszer a ceyloni fahéjfa illetve a kasszia kérgéből készül. Előbbi Srí Lankán, a Szunda-szigeteken, Nyugat - Indiában, míg utóbbi Kínában, Indiában, Jáván és Japánban fordul elő. A ceyloni fahéjfa  már az ókorban is rendkívül keresett volt Európában, a görögök és rómaiak terjesztették kereskedőútjaikon és hódító hadjárataikon. A cimetfának mindig is komoly gazdasági jelentősége volt, olyannyira, hogy 1536-ban a portugálok csak azért hódították meg Srí Lankát, hogy megszerezzék a fahéj termesztésének és forgalmazásának monopóliumát. A kétéves sarjadékok levágása után, megszabadítják a kérgétől, majd egy éjszakán át fermentálják, hogy a következő nap hozzájussanak a legaromásabb legbelső részekhez, mely a száradás alatt mindkét oldaláról összecsavarodik. Mintegy 10 darab egymásba csúsztatásával, orsók keletkeznek, melyek a további szárítás alatt nyerik el végleges színüket. A ceyloni fahéj általában rúdként kapható a kereskedelemben.

 A kassziafahéjfát a kínai mitológiában életfának tartják, a paradicsomba való bejutáskor elfogyasztott gyümölcsei a halhatatlanságot és boldogságot biztosítanak. Körülbelül 5000 éves múltra tekint vissza, sarjhajtásainak kérgét hasznosítják, mely a szárítás során a vastagabb oldaláról  összecsavarodik. Kereskedelemben őrölve és fajéjrúdként is kapható.

A két főbb variáns íze különböző: az amerikai konyhában népszerű kasszia fahéjban a csípős íz a domináns, míg az Európában ismertebb ceyloni enyhébb, pikánsabb ízű. Egészben  könnyen meg lehet különböztetni a két fajtát: a ceyloni vékonyabb (papírszerű), a kínai 1 mm-nél vastagabb és fás.

A konyhában főleg desszertekhez, befőttekhez, süteményekhez szoktam használni, imádom a fahéjas palacsintát is, de amikor nagy ritkán élmény-kávézom, akkor is szívesen szórok egy kis fahéjat a tejhab tetejére. A gyümölcsleves nem is lenne igazi fahéj nélkül, de a forralt bor és a mézeskalács sem. 

A kasszia fahéj része az öt fűszerkeveréknek, a keleti gasztronómia fűszeres húsételekhez, curryhez is előszeretettel használja csípős aromája miatt.

A gyógyászatban meghűlés esetén is alkalmazzák, segít hányinger és hasmenés esetén is, segít a reumán és felmelegíti a fázós végtagokat is (nekem is van egy lábmelegítő fahéjas krémem).

A fahéjolajat a maradék kérgek és levelek lepárlásával nyerik, és előszeretettel alkalmazzák kozmetikumokban.

FŰSZERda- Szegfűszeg

A szegfűszeg az egyik legrégebbi fűszerek egyike, mely legelőször kínai és indiai írásokban bukkan fel. Kr. után 300 körül került valószínűleg a selyemúton , Egyiptomon és Törökországon keresztül Európába. z eredetileg Maluku-szigetekről származó növényt ma már Zanzibárban termesztik többek között.

A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem sötétednek. A bimbók alakja szögre emlékeztet, innen ered a szegfűszeg név.

Ez az aromás afrodiziákumként is ismert növény, többek között fájdalomcsillapító,melegítő, emésztést segítő hatású, antiszeptikus, többféle köptető és görcsoldó krém alapanyaga, segít megakadályozni a hasmenést és a hányingert. A szegfűszeg méhösszehúzódásokat okoz, ezért a kismamák mindenképpen óvatosan bánjanak vele. A nyavalyák orvoslásán túl a szegfűszeg távol tartja a rovarokat, épp ezért a narancsba szurkálva praktikus és az asztalt is díszíti.

A szegfűszeget leggyakrabban egészben használjuk, de lehet őrölt formában is kapni. Ha nekem a szegfűszeg az eszembe jut, akkor rögtön gyümölcslevest, kompótot és forralt bort is vizualizálok mellé. Mindenféle gyümölcsös ételhez remekül illik, süteményekbe is nagyon finom, de használható szárnyasokhoz, vagy húspácokhoz is.

Sokféle fűszerkeverék alapja, például a currynek, a kínai öt fűszer-keveréknek, a franciák által ragukhoz, kolbászokhoz előszeretettel használt quatre epices-nek és a marokkói ras el hanout-nak. 

.

FŰSZERda- Gyömbér

A gyömbért indiai hazájában évezredek óta orvosságnak és nagyra becsült fűszernek tartják, melyet valószínűleg arab fűszerkereskedők hoztak át Európába, az ókorban. Az ókori görögök emésztést elősegítő tulajdonsága miatt nagy étkezések után kenyérrel együtt ették. Ez az erős ízű, enyhén citromos illatú fűszernövény az indiai valamint a kínai konyha egyik alap fűszere, a vallásos ünnepek előtt nyersen  fogyasztják, hogy isteneiknek tetsző leheletet érjenek el.

Afrikában a férfiak körében mint afrodiziákum terjedt el, de egy régi indiai recept szerint is hatékony impotencia ellen (le kell reszelni a levét mézzel és szintén reszelt főtt tojással összekeverni, és így fogyasztani). A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítékaként használták, mert fokozza a szexuális képességeket.

Maga a növény gumós kúszógyökér, melyből további gyökértörzsek nőnek ki. Hajtásai terméketlenek, 1-1,5 magasra nőnek meg.

Gyógyhatását tekintve orvosságként az egyik legrégebben használt növény. A hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testünket, hanem a lelkünket is erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. A kínai tengerészek gyömbért rágtak tengeribetegség ellen.

A friss gyömbérből készült tea, felmelegít, segít nátha és influenza esetén is, mert mérsékli a lázat és segít elpusztítani az influenza vírusokat. A gyömbérolaj mandulaolajjal keverve kiváló a reumás, ízületi fájdalmakra.

A gyömbér kitűnően használható gyomorbántalmakra, hányingerre, emésztési problémákra is.

Ez a fűszer és gyógynövény igen sokoldalúan felhasználható a konyhában, bár Európában inkább az édességek, desszertek, péksütemények ízesítésére illetve gyömbérsör főzésére használják, általában szárított formában. Érdekessége, hogy frissen kevésbé intenzív az íze, mint megszárítva, ami azért  van, mert a gyökér erősségéért felelős anyagok a szárítás folyamata alatt fejlődnek ki teljesen. Az ázsiai konyhában találunk szuper recepteket, ahol sült zöldségekhez, hús, hal, szárnyas ételekhez, levesekhez, rizses fogásokhoz, chutneyk-hoz adják. 

Érdemes kísérletezni vele, mert valóban egyedi különleges ízt ad az ételeinknek.

FŰSZERda- Fokhagyma

Ezen a héten a fokhagymára esett a választásom és nemcsak azért, mert szeretem, finom és egészséges, hanem azért is, mert a múlt heti megfázásomat is kiválóan kezelte, ezért hálám jeléül neki szentelem az eheti fűszerdát.

Az egyiptomiak már 7000 éve nagy fogyasztói voltak a fokhagymának, szinte minden ételükbe használták a büdös hagyma néven is ismert növényt. A Római birodalomban is nép eledelnek számított, de emellett mindkét nép használta betegségek megelőzésére is. A középkorban nemcsak fűszer-és gyógynövényként funkcionált, hanem sok népszokás és rítus részét is képezte. Talán az egyik legismertebb fokhagymához köthető hit, hogy megvéd a vámpíroktól és a gonosz szellemektől. Ezt érdemes észben tartani most, hogy nyakunkon a Halloween.

A fokhagyma évelő növény, gerezdjeiről szaporítják, ősszel és tavasszal. Meleg- és fényigényes, Magyarországon főleg Makón és környékén termesztik, nálunk meg öregapám.

Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, kínai kutatók által in vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy fokhagyma hatóanyag-vegyülete az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. Emellett tartalmaz még fontos ásványi anyagokat, valamint A-B-C-és E vitamint amiknek köszönhetően erős antioxidáns. A fokhagyma fogyasztása erősíti az immunrendszert, véd a fertőzések, hurutok ellen, oldja a váladékot, izzaszt és vérnyomáscsökkentő hatásáról is ismert.

A konyhában nagyon sokféleképpen fel lehet használni, különböző pácok alapja, a fasírt elengedhetetlen ízesítője, de lehet egybesült húsokba is dugdosni, vagy salátaöntetbe használni. Az egyik nagy kedvencem a sima pirítós, fokhagymával bedörzsölve -téli estéken egy bögre teával isteni vacsora-, a másik pedig a sült fokhagyma. Ezt sült zöldségek, húsok mellé szoktam készíteni tepsiben. Ez esetben arra kell ügyelni, hogy a fokhagymát a héjában kell sütni, mert így lesz puha és finom. Ha héj nélkül kerül a tepsibe fekete lesz és keserű.

Ha nyersen fogyasztjuk akkor a friss petrezselyem a legjobb barátunk, mert 1-2 szálat elrágcsálva mérsékelhetjük a fokhagyma illatát.

FŰSZERda- Tárkony

Most, hogy beköszöntött az ősz nálunk előkerülnek szépen lassan a forró levesek az otthoni étlapról. Ennek azért is örülök, mert a kedvenc levesem a tárkonyos csirkeragu leves (annyira, hogy még a nyári esküvőnkön is az volt :) ). Szóval vissza a leveshez, illetve az egyik fontos ízesítőjéhez a tárkonyhoz. Valószínűleg a középkori keresztes lovagok hozták magukkal Európába ezt a Szibériából és Dél-Ázsiából származó növényt. Már a középkori füves könyvekben is étvágygerjesztő, izzasztó, vizelethajtó és menstruációs vérzést serkentő szerként ajánlották a más néven sárkánygyökérnek nevezett növényt.

Teája vizelethajtó, fokozza az emésztőrendszer hatékonyságát, de kismamák semmikép ne használják.

Az évelő fűszer, bokros, 50-150 centiméter magasra is megnő, júliustól szeptemberig virágzik. 

A konyhában igen sokoldalúan fel lehet használni a tárkonyt, melynek két fajtáját különböztethetjük meg, az orosz tárkony kellemesen csípősen fűszeres, a német vagy francia tárkony enyhébb, ánizsaromájú. 

Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használhatjuk. Jól illik halakhoz, mártásokhoz, tojáshoz, túróhoz, vagy mehet egy marékkal a kedvenc levesembe.

FŰSZERda- Bors

A fekete bors az indonéziai, malajziai térségből származik, a termesztésében ma is India és Indonézia áll az élen, de termesztik Malájziában, Thaiföldön, Vietnamban, Kínában, Madagaszkáron és Brazíliában is. Ez a világviszonylatban is leggyakrabban használt fűszert Indiában már Kr. e. 2. évezredben megemlítik és eredeti neve a Pipali is indiai eredetű. A bors Nagy Sándor hódításai révén illetve annak nyomán létrejött kereskedelmi útvonalakon került Európába, ahol nagyon hamar közkedvelt lett. A bors kereskedése az arabok kezében volt, az európai oldalon a Velencei kereskedők voltak a kizárólagos partnereik, így a bors csak a gazdagok kiváltsága volt "borsos" ára miatt. Ez az ár akkor kezdett csökkenni, amikor Vasco da Gama felfedezte az Indiába vezető tengeri utat, ekkor a bors kereskedelem a portugálok kezébe került, majd a hollandokéba, majd az angolokéba.

A bors egy évelő, trópusi lián, melyet karóra futtatnak fel és így 6 méteres, ha vadon nő elérheti a 15 métert is. Egyedülálló fűszer, mert 4 különböző színű termése van. A magok a begyűjtés időpontjától és feldolgozás módjától lesznek különböző színűek, vagyis feketék, fehérek, zöldek és pirosak. Fekete akkor lesz, ha a teljes beérés előtt szedik és szárítják, fehér ha megvárják míg teljesen beérik, narancssárga lesz és így áztatják vízben, majd a héjától elválasztják a magot, melyet a napon szárítanak. Zöld bors a teljesen éretlen, friss hámozatlan gyümölcsből, sós vagy savanyú oldatban áztatott mag. A Vörös bors pedig a teljesen érett szemek szintén sós vagy savanyú oldatban való áztatásával jön létre.

A bors az a fűszer, ami szinte minden ételben megállja a helyét, én régen őrölve használtam(hamarabb elveszti az aromáját), de aztán rájöttem, mennyivel jobb a frissen őrölt bors. Van egy szép kis borsőrlőm amiben látni lehet a szemeket és abba töltöm a vegyes színes borsot. A bors adagolásánál érdemes figyelembe venni, hogy a könnyű és/vagy világos színű ételekhez a fehér bors passzol, a zöld borsnak pedig friss, fűszeres "zöld" íze van. Én tényleg minden ételhez használom, de csak csínján, mert erős aromája miatt könnyen elnyomhatja a többi alapanyag ízét.

FŰSZERda- Vanília

Életem első találkozása a vaníliával, kb. 5 éves koromban történt, amikor megkóstoltam életem első vanília fagylaltját.  Tudom, hogy abban az időben -és lehet, hogy bizonyos helyeken most is-nem igazi vaníliával ízesíttették a fagylaltot, de a lényeg, hogy ízlett. A vaníliás dolgokat, illatokat azóta is kedvelem, pedig őszintén szólva igazi vaníliához viszonylag ritkán jutok.

A vanília egy trópusi orchidea virágának a maghüvelye és az egyetlen az orchideák közül, aminek ehető a "gyümölcse". Először Mexikóban termesztették és használták (az azték indiánok  még fizetőeszközként is) Európába a spanyolok hozták nekünk a 16. században (gracias a mis amigos), Angliában pedig Erzsébet királyné által került az udvar által hivatalosan használt fűszerek listájára. A 19. századig a vanília kizárólag Mexikóban termett, a hollandok és franciák mindenféle furmányos módon próbálták meghonosítani, de ez nem sikerült. A trükk az volt, hogy a vaníliát kizárólag egy Mexikóban őshonos kolibrifaj tudta beporozni, ma már ezt mesterségesen is meg lehet oldani, így Mexikón kívül is termesztik. Ma a legjelentősebb termelők Madagaszkár, Indonézia, Mexikó, a Seychelles-szigetek. 

A vanília azért olyan baromi drága, mert a világ egyik legmunkaigényesebb fűszere: ültetés után  csak 3 év múlva kezd teremni, minden egyes virágot kézzel kell beporozni, ez pedig a napnak egy bizonyos órájában lehetséges. Ha eljön a szüretelés ideje, akkor egyenként leszedik a még zöld színű babhüvelyeket, először forró vízben blansírozzák (forró vízbe mártják), majd 48 órára gyapjúkendőkbe bugyolálják. Ezután kb. 6 hétig a napon szárítják, ami alatt a termés az eredeti mérete mintegy 20%-ra csökken és kialakul a jellegzetes aromája. 

A vanília segíti az emésztést, nyugtató hatású, enyhén antiszeptikus és jókedvre derít. Főleg ha a vele ízesített édességet majszoljuk/kanalazzunk. A vanília a világ minden táján kedvelt, fagylalthoz, pudinghoz, mártásokhoz, süteményekhez kiváló, érdemes lelőhelyek után kutatni, hogy eredeti vaníliával ízesítsük meg az ételünket/életünket.