2012. október 13.

Mindennapi kenyerünk.....avagy Ottó és én is ügyesek voltunk

Megérkezett Ottó az új családtag...és itt nem egy kisbabára kell gondolni, hanem egy háztartási készülékre, de mi tiszteljük a gépeinket és beteg módon még nevet is adunk nekik. :) Szóval Ottó egy Orion vezetéknevű kenyérsütőgép, aminek rengeteg funkciója van, mindenféle kenyeret és sütemény tésztát lehet vele készíteni, sőt van még glutén mentes opció is rajta. Most egy rozsos kenyeret készítettem vele, az első próbálkozás egy teljesen rozslisztből készült rozskenyér volt, élesztőporral, a második sima fehér kenyér BL 50-es liszttel és élesztőporral. A tanulság: az élesztőpor nem működik és tele van fölösleges térfogatnövelővel, a BL 50-es liszt nem jó kenyérsütésre. Ez a harmadik próbálkozás tökéletes lett, megkelt, szép formájú, finom, illatos kenyeret sikerült sütni. Most ezt fogom gyakorolni, aztán hamarosan jönnek az újabb kísérletek.

Hozzávalók:

35 dkg finomlisz (BL 80)

20 dkg rozsliszt

3 dl langyos víz

1 evőkanál olíva olaj

2 kávéskanál só

1 teáskanál cukor

10 g élesztő

szezámmag (a tetejére)

vaj (a tetejére)

A vizet beleöntöttem az edénybe, jöhet bele a só, a cukor,majd az olaj. Ezután beleteszem a kétféle lisztet, és a tetejére morzsolom az élesztőt, de úgy, hogy az élesztő ne érjen a vízhez. A teljes kiőrlésű programra beállítom  a masinát és indul a munka a pékségben. :) A sütés vége előtt olvasztott vajjal megkenem a tetejét és megszórom a szezámmaggal.







Jó étvágyat!


2012. október 10.

FŰSZERda- Só

„Úgy szeretem Édesapámat, mint emberek a sót!...” – hangzik el ez a mondat a népmesében és valóban a só az egyik olyan anyag mely nemcsak a konyhánkban, de az életünkben is nélkülözhetetlen. Őseink fehér aranynak nevezték, a só maga volt a hatalom és a pénz, lelőhelyeit szigorúan őrizték, nagy kincsnek számítottak. A só fizetőeszköz volt az ókorban és a középkorban is, a megbecsülését jelzi, hogy vannak olyan kultúrák ahol a vendégeket sóval és kenyérrel fogadják. /Magyarország sokáig gazdag volt sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése királyi monopólium volt,  Erdélyből tutajjal hozták le a sót Szegedig, ott raktározták, majd osztották el az országban. /
Lehet, hogy ezzel kellett volna indítani a FŰSZERdát , de a múltheti bors után mindenképpen a só következik. A sót két különböző forrásból lehet előállítani az egyik a sóbányákból való bányászása, a másik pedig a tengervízből lepárlással való kinyerése. A két só között van különbség, ezért nem mindegy, hogy melyik kerül az asztalra illetve az ételbe. A bányászott (kősó) só kizárólag nátrium-kloridból ( a többi hasznos anyagtól megfosztják) áll, ami alapvetően nem lenne akkora baj, de a gyártása során keveredik mindenféle nemkívánatos anyaggal (alumínium vegyületekkel) ami miatt csomómentes lesz ugyan, de a szervezetünknek ez nem annyira hasznos. 
A természetes tengeri só a nátrium- klorid mellett 82 féle elemet tartalmaz, ami miatt a tengeri só egy igazi adu ász a konyhában. A só származhat az Atlanti óceánból, a Földközi-tengerből is a lényeg, hogy megtalálható benne az a sok ásványi anyag és nyomelem, ami miatt egészséges. Igen,  a só egészséges és ezt büntető jogi felelősségem tudatában jelentem ki, mert ha ésszel okosan használjuk akkor az ételeink finomak, a sejtjeink pedig működőképesek lesznek. Egy embernek napi só szükséglete 3-5 gramm, na ez az a mennyiség, amit baromi könnyű átlépni-átlagban 15-20 gramm kerül az emberi szervezetbe-, de szerintem, ha kerüljük az előregyártott sz@rokat, odafigyelve főzünk akkor lehet hogy nem pont 5 grammot, de nem sokkal többet viszünk be a szervezetünkbe. A só egy trükkös anyag, mert a hiánya épp oly káros (szédülést, izomgyengeséget, extrém esetekben halált is okozhat) , mint a túlfogyasztása (magas vérnyomás).
Én egyébként mérsékelt sófogyasztó vagyok, annak ellenére, hogy sós a szám és nem édes. Az ételekbe mindig teszek, de csak éppen annyit, hogy a só kihozza és ne elnyomja az ízeket. Sóból tengeri nagy szeműt használok, van egy helyes kis őrlöm (ugyanolyan, mint a borsé) és abba töltögetem, majd őrlöm. A sót még a konyhán kívül a fürdőben is előszeretettel használom mégpedig egyszer bőrradírként(olívaolaj, reszelt narancshéj és só), másszor  szökő évente amikor fürdöm (nem nem vagyok büdös, zuhanyozni szoktam) teszek a fürdővizembe, levendulaolajjal párosítva nagyon jól relaxál.
Só nélkül az agyunk nem lenne képes gondolatok megformálására, tehát ez a bejegyzés sem született volna, tehát thx a sónak, de ettől én még az arany középút lánya maradok, sózzunk tengeri sóval és ésszel.




2012. október 3.

FŰSZERda- Bors

A fekete bors az indonéziai, malajziai térségből származik, a termesztésében ma is India és Indonézia áll az élen, de termesztik Malájziában, Thaiföldön, Vietnamban, Kínában, Madagaszkáron és Brazíliában is. Ez a világviszonylatban is leggyakrabban használt fűszert Indiában már Kr. e. 2. évezredben megemlítik és eredeti neve a Pipali is indiai eredetű. A bors Nagy Sándor hódításai révén illetve annak nyomán létrejött kereskedelmi útvonalakon került Európába, ahol nagyon hamar közkedvelt lett. A bors kereskedése az arabok kezében volt, az európai oldalon a Velencei kereskedők voltak a kizárólagos partnereik, így a bors csak a gazdagok kiváltsága volt "borsos" ára miatt. Ez az ár akkor kezdett csökkenni, amikor Vasco da Gama felfedezte az Indiába vezető tengeri utat, ekkor a bors kereskedelem a portugálok kezébe került, majd a hollandokéba, majd az angolokéba.
A bors egy évelő, trópusi lián, melyet karóra futtatnak fel és így 6 méteres, ha vadon nő elérheti a 15 métert is. Egyedülálló fűszer, mert 4 különböző színű termése van. A magok a begyűjtés időpontjától és feldolgozás módjától lesznek különböző színűek, vagyis feketék, fehérek, zöldek és pirosak. Fekete akkor lesz, ha a teljes beérés előtt szedik és szárítják, fehér ha megvárják míg teljesen beérik, narancssárga lesz és így áztatják vízben, majd a héjától elválasztják a magot, melyet a napon szárítanak. Zöld bors a teljesen éretlen, friss hámozatlan gyümölcsből, sós vagy savanyú oldatban áztatott mag. A Vörös bors pedig a teljesen érett szemek szintén sós vagy savanyú oldatban való áztatásával jön létre.
A bors az a fűszer, ami szinte minden ételben megállja a helyét, én régen őrölve használtam(hamarabb elveszti az aromáját), de aztán rájöttem, mennyivel jobb a frissen őrölt bors. Van egy szép kis borsőrlőm amiben látni lehet a szemeket és abba töltöm a vegyes színes borsot. A bors adagolásánál érdemes figyelembe venni, hogy a könnyű és/vagy világos színű ételekhez a fehér bors passzol, a zöld borsnak pedig friss, fűszeres "zöld" íze van. Én tényleg minden ételhez használom, de csak csínján, mert erős aromája miatt könnyen elnyomhatja a többi alapanyag ízét.