FŰSZERda- Só

„Úgy szeretem Édesapámat, mint emberek a sót!...” – hangzik el ez a mondat a népmesében és valóban a só az egyik olyan anyag mely nemcsak a konyhánkban, de az életünkben is nélkülözhetetlen. Őseink fehér aranynak nevezték, a só maga volt a hatalom és a pénz, lelőhelyeit szigorúan őrizték, nagy kincsnek számítottak. A só fizetőeszköz volt az ókorban és a középkorban is, a megbecsülését jelzi, hogy vannak olyan kultúrák ahol a vendégeket sóval és kenyérrel fogadják. /Magyarország sokáig gazdag volt sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése királyi monopólium volt,  Erdélyből tutajjal hozták le a sót Szegedig, ott raktározták, majd osztották el az országban. /

Lehet, hogy ezzel kellett volna indítani a FŰSZERdát , de a múltheti bors után mindenképpen a só következik. A sót két különböző forrásból lehet előállítani az egyik a sóbányákból való bányászása, a másik pedig a tengervízből lepárlással való kinyerése. A két só között van különbség, ezért nem mindegy, hogy melyik kerül az asztalra illetve az ételbe. A bányászott (kősó) só kizárólag nátrium-kloridból ( a többi hasznos anyagtól megfosztják) áll, ami alapvetően nem lenne akkora baj, de a gyártása során keveredik mindenféle nemkívánatos anyaggal (alumínium vegyületekkel) ami miatt csomómentes lesz ugyan, de a szervezetünknek ez nem annyira hasznos. 

A természetes tengeri só a nátrium- klorid mellett 82 féle elemet tartalmaz, ami miatt a tengeri só egy igazi adu ász a konyhában. A só származhat az Atlanti óceánból, a Földközi-tengerből is a lényeg, hogy megtalálható benne az a sok ásványi anyag és nyomelem, ami miatt egészséges. Igen,  a só egészséges és ezt büntető jogi felelősségem tudatában jelentem ki, mert ha ésszel okosan használjuk akkor az ételeink finomak, a sejtjeink pedig működőképesek lesznek. Egy embernek napi só szükséglete 3-5 gramm, na ez az a mennyiség, amit baromi könnyű átlépni-átlagban 15-20 gramm kerül az emberi szervezetbe-, de szerintem, ha kerüljük az előregyártott sz@rokat, odafigyelve főzünk akkor lehet hogy nem pont 5 grammot, de nem sokkal többet viszünk be a szervezetünkbe. A só egy trükkös anyag, mert a hiánya épp oly káros (szédülést, izomgyengeséget, extrém esetekben halált is okozhat) , mint a túlfogyasztása (magas vérnyomás).

Én egyébként mérsékelt sófogyasztó vagyok, annak ellenére, hogy sós a szám és nem édes. Az ételekbe mindig teszek, de csak éppen annyit, hogy a só kihozza és ne elnyomja az ízeket. Sóból tengeri nagy szeműt használok, van egy helyes kis őrlöm (ugyanolyan, mint a borsé) és abba töltögetem, majd őrlöm. A sót még a konyhán kívül a fürdőben is előszeretettel használom mégpedig egyszer bőrradírként(olívaolaj, reszelt narancshéj és só), másszor  szökő évente amikor fürdöm (nem nem vagyok büdös, zuhanyozni szoktam) teszek a fürdővizembe, levendulaolajjal párosítva nagyon jól relaxál.

Só nélkül az agyunk nem lenne képes gondolatok megformálására, tehát ez a bejegyzés sem született volna, tehát thx a sónak, de ettől én még az arany középút lánya maradok, sózzunk tengeri sóval és ésszel.

FŰSZERda- Bors

A fekete bors az indonéziai, malajziai térségből származik, a termesztésében ma is India és Indonézia áll az élen, de termesztik Malájziában, Thaiföldön, Vietnamban, Kínában, Madagaszkáron és Brazíliában is. Ez a világviszonylatban is leggyakrabban használt fűszert Indiában már Kr. e. 2. évezredben megemlítik és eredeti neve a Pipali is indiai eredetű. A bors Nagy Sándor hódításai révén illetve annak nyomán létrejött kereskedelmi útvonalakon került Európába, ahol nagyon hamar közkedvelt lett. A bors kereskedése az arabok kezében volt, az európai oldalon a Velencei kereskedők voltak a kizárólagos partnereik, így a bors csak a gazdagok kiváltsága volt "borsos" ára miatt. Ez az ár akkor kezdett csökkenni, amikor Vasco da Gama felfedezte az Indiába vezető tengeri utat, ekkor a bors kereskedelem a portugálok kezébe került, majd a hollandokéba, majd az angolokéba.

A bors egy évelő, trópusi lián, melyet karóra futtatnak fel és így 6 méteres, ha vadon nő elérheti a 15 métert is. Egyedülálló fűszer, mert 4 különböző színű termése van. A magok a begyűjtés időpontjától és feldolgozás módjától lesznek különböző színűek, vagyis feketék, fehérek, zöldek és pirosak. Fekete akkor lesz, ha a teljes beérés előtt szedik és szárítják, fehér ha megvárják míg teljesen beérik, narancssárga lesz és így áztatják vízben, majd a héjától elválasztják a magot, melyet a napon szárítanak. Zöld bors a teljesen éretlen, friss hámozatlan gyümölcsből, sós vagy savanyú oldatban áztatott mag. A Vörös bors pedig a teljesen érett szemek szintén sós vagy savanyú oldatban való áztatásával jön létre.

A bors az a fűszer, ami szinte minden ételben megállja a helyét, én régen őrölve használtam(hamarabb elveszti az aromáját), de aztán rájöttem, mennyivel jobb a frissen őrölt bors. Van egy szép kis borsőrlőm amiben látni lehet a szemeket és abba töltöm a vegyes színes borsot. A bors adagolásánál érdemes figyelembe venni, hogy a könnyű és/vagy világos színű ételekhez a fehér bors passzol, a zöld borsnak pedig friss, fűszeres "zöld" íze van. Én tényleg minden ételhez használom, de csak csínján, mert erős aromája miatt könnyen elnyomhatja a többi alapanyag ízét.

FŰSZERda- Kapor

A kapor vagy más néven uborka fű ma világszerte ismert, főleg Skandináviában, Nagy- Britanniában és Kelet-Európában termesztik. Az ókori egyiptomiak is gyógynövényként használták, a római arénákban a gladiátorok  kaporolajjal kenték be a testüket harc előtt, kihasználva a növény görcsoldó hatását.

Egynyári növény, márciusban kell elvetni, akkor lehet szüretelni ha a növény 30-35 cm magasra megnő.Leveleit folyamatosan lehet szedni, az első fagyig, a virágokat a virágzás kezdetén a  magokat pedig akkor kell begyűjteni, ha már megbarnultak. Nálunk a nagyszüleim kertjében van rengeteg kapor, oda járok szüretelni.

Teája vízhajtóként, illetve felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás, álmatlanság, étvágytalanság esetén jó hatású. A magjából teát főzve gyors és kellemes ellenszere a csuklásnak.

A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye, elképzelhetetlen a kovászos uborka, a túrós lepény/palacsinta, a tökfőzelék nélküle,de használhatjuk levesek, főzelékek, saláták, egyes hal-és  gombaételek, mártások, valamint a túró ízesítésére és szinte minden friss és eltett savanyúságba is alkalmazható, de én szoktam kapros-joghurtos öntetet csinálni bármilyen salátához is. Kapormártásként illetve kaporszószként remekül megy a főtt húshoz, húsgombóchoz, készítettem már párolt lazachoz is és az is nagy kedvencem, ha a héjában sült krumplit öntöm le egy kis joghurtos kapros öntettel.