FŰSZERda- Só

„Úgy szeretem Édesapámat, mint emberek a sót!...” – hangzik el ez a mondat a népmesében és valóban a só az egyik olyan anyag mely nemcsak a konyhánkban, de az életünkben is nélkülözhetetlen. Őseink fehér aranynak nevezték, a só maga volt a hatalom és a pénz, lelőhelyeit szigorúan őrizték, nagy kincsnek számítottak. A só fizetőeszköz volt az ókorban és a középkorban is, a megbecsülését jelzi, hogy vannak olyan kultúrák ahol a vendégeket sóval és kenyérrel fogadják. /Magyarország sokáig gazdag volt sóbányákban. A máramarosi és a parajdi sóbányák termelése királyi monopólium volt,  Erdélyből tutajjal hozták le a sót Szegedig, ott raktározták, majd osztották el az országban. /

Lehet, hogy ezzel kellett volna indítani a FŰSZERdát , de a múltheti bors után mindenképpen a só következik. A sót két különböző forrásból lehet előállítani az egyik a sóbányákból való bányászása, a másik pedig a tengervízből lepárlással való kinyerése. A két só között van különbség, ezért nem mindegy, hogy melyik kerül az asztalra illetve az ételbe. A bányászott (kősó) só kizárólag nátrium-kloridból ( a többi hasznos anyagtól megfosztják) áll, ami alapvetően nem lenne akkora baj, de a gyártása során keveredik mindenféle nemkívánatos anyaggal (alumínium vegyületekkel) ami miatt csomómentes lesz ugyan, de a szervezetünknek ez nem annyira hasznos. 

A természetes tengeri só a nátrium- klorid mellett 82 féle elemet tartalmaz, ami miatt a tengeri só egy igazi adu ász a konyhában. A só származhat az Atlanti óceánból, a Földközi-tengerből is a lényeg, hogy megtalálható benne az a sok ásványi anyag és nyomelem, ami miatt egészséges. Igen,  a só egészséges és ezt büntető jogi felelősségem tudatában jelentem ki, mert ha ésszel okosan használjuk akkor az ételeink finomak, a sejtjeink pedig működőképesek lesznek. Egy embernek napi só szükséglete 3-5 gramm, na ez az a mennyiség, amit baromi könnyű átlépni-átlagban 15-20 gramm kerül az emberi szervezetbe-, de szerintem, ha kerüljük az előregyártott sz@rokat, odafigyelve főzünk akkor lehet hogy nem pont 5 grammot, de nem sokkal többet viszünk be a szervezetünkbe. A só egy trükkös anyag, mert a hiánya épp oly káros (szédülést, izomgyengeséget, extrém esetekben halált is okozhat) , mint a túlfogyasztása (magas vérnyomás).

Én egyébként mérsékelt sófogyasztó vagyok, annak ellenére, hogy sós a szám és nem édes. Az ételekbe mindig teszek, de csak éppen annyit, hogy a só kihozza és ne elnyomja az ízeket. Sóból tengeri nagy szeműt használok, van egy helyes kis őrlöm (ugyanolyan, mint a borsé) és abba töltögetem, majd őrlöm. A sót még a konyhán kívül a fürdőben is előszeretettel használom mégpedig egyszer bőrradírként(olívaolaj, reszelt narancshéj és só), másszor  szökő évente amikor fürdöm (nem nem vagyok büdös, zuhanyozni szoktam) teszek a fürdővizembe, levendulaolajjal párosítva nagyon jól relaxál.

Só nélkül az agyunk nem lenne képes gondolatok megformálására, tehát ez a bejegyzés sem született volna, tehát thx a sónak, de ettől én még az arany középút lánya maradok, sózzunk tengeri sóval és ésszel.