A csokiimádatomról nem mondanék különösebben semmit, mert nem tudom ragozni, hogy mennyire szeretem a csokit, megkockáztatom, hogy Gombóc Artúr a legjobb barátom... Ezt az ajándékot ugyanolyan öröm készíteni (a maradékot ami az üstben marad el lehet pusztítani), mint kapni.
Hozzávalók:
2 vaníliarúd
100 g étcsokoládé (magas kakaótartalmú)
100g tejcsoki
30 g cukor
kókuszzsír
jégkockaforma
kb. 30 darab fapálcika (nálam félbe vágott hurkapálcika volt)
celofán / celofán zacskó és szalag a csomagoláshoz
A vanília rudakat hosszában ketté vágom, majd kikaparom a belsejét (ez már milyen jó érzés, az illatáról nem is beszélve) és egy fém tálba (habüst ha van) beleteszem és beletördelem a csokikat. Majd a cukrot is hozzáadom. A vízforralóban forralok egy pici vízet és egy edénybe felteszem a tűzre. Erre rakom a csokis tálat, majd vízgőz felett felolvasztom. Amíg olvad a jégkockatartót kikenem kókuszzsírral és félreteszem. A csokit felhevítem 40 °C-ra, majd lehűtőm 25 °C-ra és után újra felhevítem 32° C -ra. Ez bonyolultan hangzik, de nem az, mert ha van húshőmérőnk, akkor azzal meg lehet kb.-ra saccolni, ha meg nincs akkor meg melegítés hűtés melegítés mindenféle variálás nélkül. Nekem a hűtés az volt, hogy kiraktam az ablakpárkányra egy picit.
Ha megvan ez a kis procedúra akkor egy kanállal a formákba kanalazom a csokit, egyengetés gyanánt meg rázogatom kicsit. Aztán mehetnek a kis drágák az ablakpárkányra és itt kell nagyon figyelni, mert bele kell szúrni a pálcikákat. Az ablakpárkányon vagy erkélyen kb 10 perc alatt megszilárdulnak. Majd a formából kivéve meg lehet hempergetni kakaóporban, fahéjban vagy bármiben amit szeretünk. Ezután már csak csomagolni kell és kész.
Minden csokistának szeretettel ajánlom.
És ha egy pohár forró tejbe tesszük a pálcikás csodát, már kész is az isteni forró csoki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése