Az első Street Food Showt nagyon vártam, Roxi barátnőmmel (akinek köszönet a képekért, mindkét alkalommal ő volt a fotós ) rákészültünk a nagy kóstolásra (értsd: alig ettünk aznap valamit, nagyon helytelenül), tervet szőttünk, hogy körbenézünk először és aztán kitaláljuk, hol együnk és miket kóstoljunk meg. A Hold utcai vásárcsarnokban tartották/ják a show-t, ami nagyon hangulatos és szép, de szerintem kevésbé alkalmas egy ilyen esemény megrendezésere. Szeptember elején volt a rendezvény, ami szuper, mert még nem volt hideg, így csak az volt a baj, hogy mire feljutottunk, addigra eltel 1,5 óra. Azonban kivártuk a sort (szombat kora délután mentünk) és feljutottunk a tömegbe. Aztán szép lassan, komótosan (a tömegtől nem is lehetett másképp) körbementünk és végül kitaláltuk, hogy mit eszünk. Én a Ring Cafe hamburgerébe szerettem bele és nagyon jól döntöttem, mert isteni finom volt. Színtiszta marhahús, zöldségekkel plusz egy szelet sajt ciabatta zsömlébe foglalva. Nincs trükk, nincs mismásolás, csak az isteni ízek. Roxi egy gyros tálat választott, elmondása szerint az is finom volt. Aztán a finom falatokat leöblítettük egy pohár borral és szépen hazajöttünk.
A második alkalommal én már nem voltam lelkes, de Roxi igen, el is küldte nekem a hírt, hogy lesz második Street Food Show. Én nem voltam jófej, meg sem nyitottam a linket. Az első alkalommal annyira elfáradtam, sok volt az ember, sokat kellett várni az ételre, a meghirdetett programokból (valószínű a tömeg miatt) semmit nem észleltem,hogy egyáltalán nem volt kedvem menni.
De mivel Roxival szívesen megyek bárhová, így engedtem a csábításnak és belevágtunk még egyszer a Street Food Show-ba. Most megbeszéltük, hogy csütörtök azaz az első nap, első nyitási percében ott leszünk, hogy elkerüljük a tömeget. Így is lett, a biztonsági őrökön úgy csúsztunk át, mint forró kés a vajon, se tömeg, se várás, se felkészült kiállítók. Negyed egykor még bőven pakolásztak, kábé egy helyen lehetett ételt kapni, így gondoltuk, hogy a jól bevált, megyünk egy kört taktikánkat fogjuk alkalmazni és így is lett.
Beszélgettünk egy két árussal, kóstolgattunk mindenféle finomságot, és én már akkor tudtam, hogy ismét hamburgert fogok enni, mégpedig a Manga Cowboynál. Roxit is rábeszéltem, és evés közben megbeszéltük, hogy ez igen jó döntésnek bizonyult. Jó sokat álltunk sorban az ételért, mert mások is így gondolták, de megérte. Utána kóstoltunk egy halas falatot a szalonspiccnél, ami finom volt, de valóban csak egy falat és a halat sem lehetett annyira érezni. Az első kis standnál megvásároltuk a vásárfiát, Roxi tökmagkrémet vett, szerzett hozzá francia magvas pékárút, én pedig két kézműves bonbont vettem az uram adventi naptárába. Most lényegesen kevesebb időt töltöttünk itt, de bőven elég volt.
Összegezve a két esemény tapasztalatait, azt gondolom, hogy maga a kezdeményezés nagyon szuper, tetszik, hogy minden alakalommal más kiállítókat hívnak, finomak az ételek és kedvesek az ételeiket, termékeiket kínálók (kivéve ahol unott kiscsajok állnak, mert olyan is előfordult).
De az nagy baj, hogy pici a hely, vagy nagyon sokan vannak, vagy nincsenek kész a kiállítók-olyannal is sikerült találkozni, hogy már készült az étel és a külön engedélyeket kérte az egyik szervező a nyakig melóban álló szakácstól, vagy éppen egy másik szervező kérdezte, a kiállítót, hogy mi lesz a szagok elszívásával stb-, most télen már hideg van nagyon a csarnokban,és szerintem egy két helyen baromira el vannak szállva az árakkal. Én a második alkalom után sem lettem lelkesebb, engem lehet, hogy elvesztettek, de remélem, hogy sikerül javítani a szervezésen mert én drukkolok.