Torremolinosi "gyors éttermi" ebéd

Torremolonis Malaga előtt található, mondhatni olyan előváros féleség. Mi Torremolinostól két hévmegállóra laktunk, és többször is voltunk a városban, egyszer még haza is sétáltunk a tengerparton. Az egyik ilyen barangolás során fedeztük fel a La Chacha nevű helyet, amely egy ételbár/gyors étterem. Ebben a vendéglátóipari egységben, egy pici L alakú pult van, ahol a friss tenger gyümölcsei találhatók és amelyiket az ember kiválasztja azt meggrillezik neki a pultos hombrek. Van még előre elkészített saláta, és az italpult, ahol bort, sört és vizet lehet kapni. A bárban pár magasított asztalka van ahova oda lehet állni és elfogyasztani az ételt, szóval összességében nem egy csillivilli étterem, de az ízek, azok valami mennyeiek. Többször is visszalátogattunk, mindig tele volt helyiekkel, akik rákokat falatozva egy pohár sörrel vagy borral vitatták meg az élet nagy dolgait. Már az lenyűgöző volt, ahogy figyeltem ezeket az embereket, magával ragadott a déli mentalitás. 
Egy két szerencsés útitárs is megtalálta a helyet, mert ezt viszont egyetlen útikönyvben sem találtam meg... valószínű azért, mert ez nem egy felkapott étterem, ezt az árai és a vevőközönség is bizonyította. Itt olcsón, nagyon finomat lehet enni, spanyol emberek között elvegyülve.Hát nem csodás?

A kedvencem a ráksaláta lett, ami garnélából, surimiből, paradicsomból, hagymából és paprikából áll, az egész nyakon öntve egy enyhe ecetes öntettel:

A legfinomabb falatok, a grillezett garnélákok:

Plusz egy kis helyi életérzés :) :

San Miguel tapas fesztivál

Kinéztem egy tapas bárt az útikönyvben a Plaza de la Merced téren, ahol Picasso szülőháza is található. A könyv szerint ez az étterem a helyiek körében is nagyon kedvelt, ezért gondoltam, hogy nézzük meg. Megbeszéltük, hogy a Picasso házba is bemegyünk, de előtte még egy kis városi séta és a Plaza de Toros a bikaviadal aréna megtekintése következik. Én a  séta alatt már elfáradtam, és éhes is lettem, de akkor még hátravolt az aréna megtekintése, építészetileg ugye.... én már csak kúszni tudtam, és ekkor arra lettem figyelmes, hogy szokatlan embertömegek jönnek ki és be az arénába( ez a déli órákban furcsa, mert a helyiek sziesztáznak, és milyen jól teszik). 

Zoli mondta, hogy menjünk be és ahogy beléptünk, azonnal visszatért belém az életkedv, ugyanis a San Miguel sörgyár által rendezett tapasfesztiválba sétáltunk be. Komolyan ekkora szerencsét, nem is hittem el, olyan boldog voltam :) 

A rendszer úgy működik, hogy érméket kellett venni 1 EUR/ darabért és azokkal kellett fizetni a pultoknál. A pultoknál a malagai tapas éttermek képviseltették magukat, éttermenként 3 féle ételt kínálva. Körbenézve nem is tudtam merre menjek, ezért elkezdtük az egyik oldalról a kört. Egy laza 3 órát töltöttünk a fesztiválon, evéssel, ivással, beszélgetéssel, tapasztalással. Felejthetetlen élmény volt.

Fél zsömlére helyezett vékony szelet főtt sertés comb, majonézes szósszal, reszelt főtt tojással, csemege uborkával és kapribogyóval:

Fél zsömlére kanalazott hagymás szósz, szalma krumplival és egy kis sült kolbásszal:

Sertéspörkölthöz hasonló egytálétel, szalma krumplival és piros húsú paprikával:

Lecsóhoz hasonló étel, tepsis burgonyával, tükörtojással és ropihoz hasonló kenyérrudacskával:

Bagettre halmozott spanyol omlett azaz tortilla, kagylóval és ecetes paprikasalátával:

Fűszeres feketekagyló kenyérrel:

Extra szűz oliva olajjal locsolt kifli, sonkával:

Fűszeres marhahús, kuszkusszal:

Ezeket az isteni falatokat San Miguel sörrel (én citromossal-az valami isteni, pedig boros vagyok) öblítettük le, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy az útikönyben talált tapas bárban már nem ettünk, mert a gasztroszerencse közbeszólt! :)

Piaci zsákmányok Malagából

A piacra nem csak turisztikai értéke miatt mentünk, hanem azért mert ezen a nyaraláson (= gasztrotúrán) mi gondoskounk magunknak az élelemről és egy ilyen csodás piacon ez nem is ment nehezen. Vettünk zöldségeket, gyümölcsöket, serrano sonkát és chorizo kolbászt is, és ezekből állítottam össze az ún. tapas ebédünket. A tapas a spanyol gasztronómia jellegzetes fogása, amit általában a bárokban, éttermekben a szeszes italok mellé szolgálnak fel. 

A szó eredetének legelterjedtebb változata szerint régen a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele a bogarak.  Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, valószínűleg innen ered a tapas elnevezés. Mondhatnánk, hogy ez a rágcsa, de ez annál jóval több (nem feltétlen mennyiségben), mert itt igazi, jó minőségű falatokról van szó. Tapas bármiből lehet, amit kis adagokra fel lehet osztani például: sonka, kolbász, szendvics, a variációk sora végtelen.

A mai ebédünk a piaci zsákmányokból lett, egy pohár helyi fehér borral.

Jó étvágyat!

Ui.: ezt  itthon is meg lehet csinálni magyar alapanyagból egy könnyű vacsorának